A kulcsszó: az empátia

 

A kulcsszó: az empátia

Az összeomlás elkerüléséhez alapjaiban kell változtatni fogyasztáscentrikus világunkon. Bár vannak alternatív gazdasági modellek, az áttörést mégis a társadalmi vállalkozások hozhatják meg a megosztásos vagy magas szinten támogatott körforgásos gazdaság helyett.

Dr. Samule Alexander, a Melbourne Sustainable Society Institute kutatója szerint a mai fogyasztók a gazdasági növekedést bálványozzák, de nem tudják megindokolni, hogy miért van rá szükség. Teljes mértékben nem lehet egyetérteni vele, hiszen a növekedés jelenleg összefüggésben van a munkanélküliség alakulásával. De a válság valóban felfedezhető mindenhol, mint anyagi, ökológiai és energetikai téren egyaránt. Serge Latouche francia közgazdász szerint, ha nem történik változás, akkor 2050 környékére bekövetkezhetnek a gazdasági, szociális, ökológiai, energetikai és politikai válságok, illetve egymáshoz kapcsolódásuk.

Dr. Samule Alexander az új gondolkodásmódot elégséges gazdaságnak nevezte, célul pedig a helyi igényeknek a helyi erőforrásokkal való kielégítését tűzte ki. Úgy véli, nem lenne többé prioritás, ha megvalósulna ilyen módon az anyagi elégedettség. Az emberek több energiát fektethetnének a nem anyagias céljaikba. Ahhoz azonban, hogy ez a változás megtörténjen, nem elég a technológiai fejlődés során elért hatékonyságnövelés, hiába gyártunk hatékonyabban kevesebb ráfordítással, ha közben többet állítunk elő és a termelés meghaladja a nyereséget.

A fejlődő világban szükség van a növekedésre, ehhez ökológiai teret kell teremteni. Egy egyensúlyi állapotot kellene létrehozni, ami mindenki számára kielégítő és nem növekvő, tehát állandósult, ehhez azonban a fejlett világnak csökkennie kell. Alexander úgy véli, hogy a személyes jóllét eléréséhez nem a fogyasztásközpontú életmód a megfelelő módszer, mert időhiányt, stresszt, kellemetlen versengést, boldogtalanságot és kielégületlenséget okoz.

Sokan úgy gondolják, hogy a változásnak önszabályozással a gazdasági szereplők oldaláról kellene kiindulni. Azt várjuk tőlük, hogy majd megváltozik a cégeknek a társadalmi szerepe és célja, megoldják a válságokat, és pontot tesznek arra a helyre, ahol az államok nem tudnak segítséget nyújtani. Ennek révén nagyobb lesz a befolyásuk, hiszen a közösség hajtóerejévé válnak.

Most még igen merésznek és innovatívnak tűnnek azok a cégek, amelyek össze tudják kapcsolni a társadalmi témákat az üzleti megoldásokkal. Az igazi változás azonban alternatív gazdasági rendszert igényelne. A cégek komoly potenciált látnak a körforgásos gazdaságban, tehát, hogy amire korábban hulladékként tekintettek, azokra ezentúl alapanyagként fognak. Ezen a területen egyre több startup alakul, de még mindig csak néhány százalék az újrahasznosítási arány.

Olajos Péter szerint – aki a Körforgásos Gazdaságért Alapítvány elnökségi tagja – az anyagok szétválasztása a lényeg. Vagyis, ha ez kellő mértékben meg van tervezve, továbbá könnyen elkülöníthetőek a lebomló és nem lebomló anyagok, akkor az alapanyagok korlátlanul újrahasznosíthatóak. Az Európai Bizottság új jogalkotási csomagja az áttérés serkentését preferálja, azonban a fogyasztóközpontú társadalom problémájára ez nem jelent megoldást.

A másik komoly potenciált a megosztás gazdasága jelenti a cégek számára. A megosztás gazdasága, vagyis a sharing economy olyan alternatív rendszerek számára olvaszt egybe hívószavakat, mint a bérlés a vásárlás helyett, a lokalitás, illetve a termékek jobb kihasználása. Ez a gazdasági forma az alternatív rendszerek közül a legnagyobb karriert tudhatja magáénak, és mára már a legkülönfélébb területeken ad valós alternatívákat a fogyasztói igények kielégítésére, illetve szignifikánsan a fogyasztói szokásokat is megváltoztatja. Mégis úgy néz ki, hogy a sharing economy cégek nem fognak világuralomra törni, hiszen ezeket a formákat egyre inkább betiltják (gondoljunk az Uberre), és kérdés számukra, hogy csak egy újabb üzleti modellt kínálnának, vagy tényleg egy fenntarthatóbb alternatívát.

A társadalmi vállalkozásokban rejlik egy olyan lehetőség, hogy képesek lennének megreformálni a gazdaságot. A társadalmi vállalkozások legfőbb célja, hogy megoldja a társadalmi problémákat találékonyan, illetve hatékonyan. A cél eléréséhez csupán eszközként használják az üzleti profitot. Ezek a vállalkozók változásokat indítanak, piaci szegmenseket módosítanak, új gyakorlatok és fogalmakat vezetnek be. Az utóbbi éveket tekintve a társadalmi vállalkozások „hot topic”-ok lettek, a vállalkozó szférában sok új szereplő jelent meg vállalkozóként, finanszírozóként, illetve az oktatási és fejlesztői oldalon.

Elkezdődött a társadalmi vállalkozások átértelmezése is. Az Ashoka szervezet például társadalmi vállalkozásokra specializálódott, keresi és támogatja azokat a vállalkozókat, akik hajlana erre a területre. A kiválasztás középpontja kezdetben a társadalmi problémamegoldás volt. Idővel a bevétel üzleti forrása lett a mérvadó, és csökkenni kezdett a pályázati vagy kormányzati forrásoknak a legitimitása. Vagyis elkezdtek a social business irányába tolódni ezek a vállalkozási formák, ennek is köszönhetik, hogy többen érdeklődnek irántuk. Ez addig a pontig nem jelent problémát, amíg nem szorul háttérbe a társadalmi cél, különben átváltozik egy másmilyen marketingmodellé.

Az elkötelezettség mindenképp felfedezhető. Egy egyetemi kutatás során fenntarthatósági szakemberek arra jutottak, hogy 2050-re az úgynevezett „cuvée” vállalatok fogják alkotni majd a gazdaságot, amelyek az üzleti vállalkozások és a társadalmi szervezetek legjobb jellemzőiből fognak összetevődni. Itt már természetes a társadalmi és ökológiai fenntarthatóság, és meghatározó, hogy milyen társadalmi ügyet támogatnak, a verseny alapja és a fogyasztók választása ugyanis ettől függ.

Hazánkban a Corvinus üzleti iskolája is támogat ilyesmit azáltal, hogy egy EU-projekt, az EnRRICH keretein belül folytat olyan fejlesztést, amelyben az oktatók a diákokhoz eljuttatott üzeneteiknek a felelősségi, igazságossági, és fenntarthatósági vonatkozásait is firtatják. A kurzusok civil közösségek, társadalmi vállalkozók számára is elérhetők, és projektek keretein belül fejlesztik problémamegoldó képességüket.

Változott az Ashoka megközelítése is, új fókuszként jelenik meg a „mindenki lehet változáshozó” szlogen, ezenkívül a szervezet komoly erőforrást fordít az alapvető „változáshozó készségek” átadására, az oktatásba való bevitelre. A változás előidézésére való képességhez újfajta leadership-készségre, csoportban működés képességére, kreativitásra és empátiára van szükség, ami teljes mértékben hiányzik a mostani üzletből.  

Teteje